A Jóisten irgalmáról

Csak nemrég kezdtem el írni ezt a blogot, pár dolog járt az eszemben, mikről is szólnak majd a következő bejegyzések, de ma történt valami, ami meg kell, hogy előzze mindezeket.
Egy ismerősömet látogattam meg a kórházban, akinek súlyos műtétje volt. Nem alkalmas ez a felület, hogy megosszak minden részletet és egyáltalán nem is fontosak ezek. Inkább az, hogy vasárnap úgy köszöntünk el, hogy imádkozni fogok érte (nem egyedül, sokan éltük vele a napjainkat) ma pedig megkérdezte, hogy imádkoztam-e? Úgy mentem ma be hozzá, hogy nem volt biztos, hogy láthatom, hiszen nem vagyok a rokona. Bemehettem és láttam, hogy jól van. Ez a kérdés azt jelentette számomra, hogy megérintette őt az, hogy valóban rábízhatja magát Valakire, akire mi is szeretnénk napról napra, pillanatról pillanatra és Aki mindannyiunknál jobban tudja, mi jó nekünk. Sőt: mi a legjobb.
Tudom, hogy az elkövetkező napok kritikusak, éppen ezért próbálok alázatos maradni és hálálkodás helyett szívből hálát adni a Jóisten gondviselő szeretetéért!