Csikós állólámpás Mercijéről

Csikós Zsolt az egyik online autós magazin szerintem legjobb újságírója. Már azelőtt autózott saját (pénzéből vett) autóval, mielőtt megszerezte volna a jogsiját. Van két aranyos kisfia, akiket időnként lefotóz az autókkal együtt. Szóval egy halom veterán autó tulajdonosa. Egyik legutóbbi cikke késztetett írásra, ami a legféltettebb, legnemesebb (értsd: legtöbb pénzből és munkaórával restaurált) 'állólámpás' Mercedeséről szól. Lényeg, hogy annyit áldozott már erre a kocsira, hogy alig mer hozzányúlni. Minden munkát (lakatolás, fényezés, motor) az ország legjobb mesterei csináltak és amikor az üléseket kezdte kitisztítani, elindult egy okfejtés, ami az ő tollából hitelesebb. Én csak amiatt említem, mert ez indította el az enyémet.
Mikor megvettem a kocsimat, addig nem nyugodtam, amíg be nem szereltek egy sebváltózárat. Amikor tavaly tavasszal lefényezték, hónapokig csak hosszában mertem leparkolni, nehogy rányissák az ajtót. Volt hozzá egy garnitúra PORSCHE 'telefon' felnim egy németországi Bogár tunertől, amit pár hétig nem mertem felrakni rá, mert féltem, hogy autóstól viszik el.
Évekkel ezelőtt a gyerekkori barátommal beszélgettünk. Megkérdezte, hogy ha a feleségem megkérne, hogy adjuk el a Golfot, mert hűtőszekrényt kell venni, mit válaszolnék? Akkor gondolkodás nélkül azt mondtam, persze, hogy eladnám, mert az a legfontosabb, hogy egymással hogy vagyunk, és nem lehetek boldog egyedül egy kocsiban. Most is így gondolom. Egy ponton túl nem lehet, hogy ennyire fontos legyen egy tárgy, akkor sem, ha az éppen a kocsim. Ezt nem Csikósra értem, ő teljesen rendben van, itt már rólam van szó.