Vagyok

Két hete semmi jel...itt a blogon, de annál inkább a nagyvilgban. Kis papírfecnikre írkálom a gondolataimat, egy fonyódi úton két, vagy három bejegyzést is megírok a fejemben. Sokszor hazaérek és azt gondolom, még észnél vagyok max. fél óráig. (szinte csak Pesten írok ide) Akkor pedig vagy a szüleimmel beszélgetek kicsit, vagy telefonálok egyet. Legfontosabb, hogy éljek! Mert ha nem élek, nincs értelme. Meg írni se lenne miről, de nem ez a lényeg.

Valami miatt egyre borúsabban/derűsebben látom a világot. A kis világomat is és az egész nagyvilágot is. Egyik szó sem az igazi a perjel mellett, de biztos, hogy egyre mélyebben érint meg a tudat, hogy VAN VALMI. És, hogy ez a játék - még - nem a vidámpark, nem a felhőtlen szórakozásról szól.

Erről is majd..

vég(?) és végtelen - bánat és megújuló remény

Talmácsi és a Mária rádió - vagyis én és a Mária rádió, de hogy jön mégis ide Talma

kamionos, film, parkoló autó - miértmiértmiért?

sok dal a rádióból, amik mind jelentenek valamit nekem is


Egy dolog: vettem az Aldiban egy pudingot, csoki vanilia. Nagyon finom. Nézem a poharát, vajon mi van benne, olvasom az oldalán: blabla...karamell...aroma...blabla. Beteg voltam, tiszta nátha, fejem, szemem, mindegy, nem voltam csúúúcs formában, mondom is: wow, milyen ügyesek, hogy tudnak csoki ízt csinálni a karamellből?! Ma vettem megint, megint megnéztem. Apám! kakaópor, blabla. Huhh, akkor csak kicserélték a múltkori tétel csomagolását. Mert láttam a boltban a karamellásat is. És akkor -- megfordítottam a poharat és kiderült, hogy egyencsomagolás és csak a fóliatetőn jelzik a tényleges ízt! Egyébként nagyon finom.