

"Lámpád vagyok, ha látsz engem..." (Sillye Jenő Weöres Sándor A teljesség felé c. verse után) 2009 őszén Budapestről Fonyódra költöztem, ott kezdtem dolgozni. Így egy kicsit átalakult a kapcsolattartás is. Gondoltam, így megoszthatom a pillanataimat Veletek. Volt szó arról, mik történnek velem és volt szó Istenről. Arról, hogy mit fedeztem fel a szeretetéből. Megjegyzem: nem vagyok teológus, elnézést! És most újra Budapestről...
Egyedül alig mentem vele, talán csak akkor, amikor a Golf lakatosnál meg fényezőnél volt. Voltunk vele a hittanosokkal falat mászni, táborban, Ipolytölgyesen, Kecskeméten a Gen Rosso koncerten, a varrócskás nénikkel árusítani, egyszer még a Közös pontosokat is levitte a Szigetre, a Német Lászlósokkal egyszer Kassán a magyar színházban (törött tűgörgős csapággyal teljesítette a távot) és nem tudom, még hol jártunk együtt. És az egész azzal indult, hogy egy gerezd diót találtam a lökhárítóján, amikor a szadai lelkész megmutatta a kocsit. (Előtte egy héttel sokszor hallottam ezt a szót Rómában, a vetítésen nagy betűvel írva. Dio)