remény

Csütörtök reggel fejeztem be egy könyv olvasását. Mikor befelé tartottam a városba, láttam egy gyászoló tömeget az egyik templom előtt. Épp a könyvön gondolkoztam, mikor megláttam őket, ahogy csendesen beszélgetnek a kapuban, mellettük néhány méterre pedig a kőből faragott Jézus a kereszten. A könyv arról szól, milyen a személyes kapcsolatom Istennel. Ezért volt számomra érdekes ez a találkozás.

A templom előtt gyászoló tömeg,
halottjukat siratják.
Mellettük kőbe oltva áll a feszület.

Szívükbe vágyik a hús vér emberré lett Isten,
mint egykor megígérte; ahogy kérte.

Megvígasztallak. Hiszed, tudod?
Akkor, ha te is akarod.

Ez 1 ilyen nap

Különleges nap a ami.
Reggel elmentem misére, mert a mi hittan csoportunk volt az előkészítő (akik beosztják, kik olvasnak, perselyeznek és nem utolsó sorban fogadják az embereket a kapuban). Készültem is rá, mert hallottam egy családról, akiknek leégett a házuk és tudtam, hogy ez a kisfiú eljön az anyukájával együtt az egyik közösségbeli családdal. Mikor megtudtam, mi történt velük, azt gondoltam, biztos lesznek elegen, akik szép könyveket ajándékoznak majd neki, nekem viszont volt egy nagy doboz LEGO-m, amihez még a közelmúltban is nagyon ragaszkodtam - a repülőteres, ha ez így mond valamit - és ezt adtam neki. Szép volt ez a találkozás mise után. Közben pedig ma volt a közösségbeli jubileumot ünneplő házaspárok megáldása is. Ezen kívül eszembe jutott egy film ötlet, ill. a lehetősége annak, hogyan indulhatnék neki rendezni a kapcsolatomat egyik családtagommal. A film nyersanyagait rég felvettem már, csak az ötlet hiányzott a vágáshoz. Eddig. A kapcsolatról pedig: ha érzed, hogy valami nagyon nincs rendben, két dolgot tehetsz. Vagy beletörődsz, vagy megfogod a grabancánál. Én az utóbbit választom, amint elég erőt gyűjtök, mert hiszem, hogy Isten megsegít, ha látja csetlés-botlásaimat.
És hát nem lenne igazi a történet, ha rögtön nem futottam volna bele emberileg teljesen reménytelen és tiszta csőd szituációba még ebéd előtt. Ehhez már tudni kell, nem?! Egy felvillanyozó mise és egy abszolút béna töketlenség két órán belül. Tiszta emberi.

Én is köszönöm, kedves Bádogos Mama!

Nagyon rég nem írtam ide. Túl fáradt vagyok ahhoz , hogy másról írjak, és ahhoz is, hogy erről meg ne írjak. Az imént megkönnyeztem egy nénit, akit nem is ismertem. Meghalt és az unokája írt róla. Vigyázott a dédunokákra és ezért én is hálás vagyok neki! Bár hülyén hangzik, de mégis. Pedig nem ismertem. Nórit és Csabit viszont igen. És ha ők sok meghitt estét köszönhetnek a kedves Bádogos Mamának, akkor az jó. Mert meghitt esték (is) kellenek ahhoz, hogy egy pár így legyen - hárman Jézussal. (Tudom, sokadszorra írok olyanról, amiről elvileg nem is tudhatom, milyen. Nem tudom, hanem inkább látom.) Szóval elment.
Unokatestvéremék nagypapája is átköltözött. Régóta szenvedett már. Napok óta készültem, hogy mit mondjak Nagynénémnek, meg a gyerekeknek, hogyha telefonon beszélünk. Nehogy valami hülyeséget mondjak. Nehogy fájdalmukban félreértsék azt, amit igazából nem lehet: a halál után az örök élet vár. Hinnem kell, hogy nem szűnt meg, csak kicsit más jellegű a jelenléte. Ha hiszek. És hamar a korlátaimba ütközöm. A fájdalom, a hiány hideg vaskorlátjába. Olykor csak kicsit pislákol a fény. Alig látok előre, inkább csak érzem, hogy Valaki vezet. Ő megígérte az örök életet.
Ma a vacsoraasztalnál beszélgettünk ketten. Mondtam, barátaink blogján felelevenedett a hétvégi találkozásunk velük. Néztem a képen Öcsémet és valahogy megdőlni látszik a régi törvény, miszerint az idő minden sebet... Hááát..
Érzed már, hogy ez a bejegyzés is rólam szól? Hogy hiszek-e eléggé? Talán így föl sem szabadna tennem a kérdést, de mégis. Mert érzek egy kapcsolatot, ami túlmutat az önvígasztaláson. Mert ő volt az, aki segített kinyitni a szúrágta, pókhálós ablaktáblákat a Mennyországra. Mert az első, amit kimondok, ha rá gondolok, hogy Istenem, Te biztosan tudod, mit miért csinálsz velünk. Hiszem!

Fra Benedetto

Áldott. Ezt jelenti a neve. Péntek este 10-kor meglátogatott minket. Úgy jött - úgy jöhetett - hozzánk, mintha haza jött volna. Majdnem úgy, mint amikor én esek be este tízkor, ha későn tudtam csak elindulni Fonyódról. Szerzetes, az új nevét első fogadalom tételekor kapta. Nekem még csak nehezen áll rá a nyelvem, hogy ne Misinek szólítsam, mint az előző 5 évben, de ha egyszer ez a neve... Minket választott, ahelyett, hogy a szobájában pihente volna ki a hosszú út fáradalmait és azt a mély fájdalmat ami néhány napja a szívét nyomja. És a lelkét emeli. Mert ő ilyen. Ebben is a találkozást keresi Istennel. Valahogy fél szavakból is megértjük egymást. Pedig neki is, nekem is akarnunk kell szeretni, elfogadni egymás döntését, útját a keresésben. Volt, hogy éjjel fél kettőig róttuk a köröket Káposztáson és a megnyílt ég alatt beszélgettünk Isten végtelen csodás közelségéről. Most is ennyi idő volt, mire visszaértünk a templomházba, de csak ennyit mondott: megváltoztál, elcsendesedtél. Igen, ha te mondod.

Itt vagyok

Van már egy hónapja is, hogy egy hétfői kora reggel már átmenve a Petőfi-hídon állok a pirosnál, ahol a villamos elkanyarodik a Móricz felé. A Mária rádióban ez a dal szólt. Akkor még a túra dzsekimet hordtam, aminek a zsebei tele voltak mindenféle hasznos dologgal. Előkaptam egy papírt, pont egy havi Életige volt, és gyorsan felírtam rá a kulcs szavakat. "I am here, standing right beside you". Sok idő telt el, mire rákerestem a neten.

Tom Booth: Here I Am (°°)

Érdekes dolog tette ma újra aktuálissá ezt a dalt. Egyik fokoláros testvéremmel beszélgettem telefonon, akivel tök spontán kezdődött el ez a Szentlelkes kapcsolat kb. két hete. (ez egyébként fokolárosok között elég gyakran előfordul, hogy spontán tök jót beszélgettek. Úgy sikerül nekik, hogy a pillanatot élik és amikor megkérdezik, hogy vagy, tényleg érdekli őket) Szóval beszélgettünk a dolgainkról és szóba kerültek nehézségek, konkrét földi dolgok. Valahogy följött, hogy mennyire jó, hogy a Nagyböjtben ezen keresztül vállalhatok közösséget Jézussal, hogy valóban meghív! A másik pedig, hogy mindíg velem van (ez a dal címe is; tudom, hogy Te profi angolos vagy, de ha valaki esetleg nem lenne..) .. ha egyszer volt már olyan, hogy szinte a bőrödön érezted Isten közelségét, azt, hogy itt van, egyszerűen VAN. Beszélgettünk, hogy nem létezik, ha egyszer már itt volt, akkor egy néhány percre, napra, évre csak úgy megfelejtkezne rólunk. A nehézség nem a Jóisten filmszakadása, hanem meghívó. Hozzá kicsit közelebb. Ez már egy másik beszélgetés gyümölcse.
A dalhoz még csak annyi, hogy alap angollal érthető a szöveg. A jelentéséhez viszont egy felsőfokú is kevés. De a Jóisten nem hagyja ennyiben a dolgot. Ha szeretnéd, ha vágysz rá, a találkozásra, jóságosan segít Magához egyre közelebb. Hagy szenvedni, ahogy a Fiát is hagyta, szorít Neked, hogy ne add fel és a szabad akaratoddal újra Őt válaszd és ne egy átlátszó valamit, ami csak a tünetek kezelésére ad megoldást. Megérted majd azokat az embereket, akik úgy mondják: boldog vagyok, hogy a könny még ki se száradt a szemükből.

egyedi

Megálltam a szobámban a könyvespolc előtt és megnézegettem a dolgokat. Nem csak könyvek vannak rajta. És régen volt ilyen, hogy egy percnél többet töltöttem ott egy helyben. Másfél éve átköltöztem a másik szobába, ide csak akkor jövök be, ha egy régi papírt keresek, vagy ha meglocsolom a virágomat, ami most múlt 4 éves. Kiszámoltam. Szóval megálltam és megláttam két évek óta ott álldogálló "kagylós" benzinkútról származó Ferrari modellt. Eredetileg 8 részes volt a sorozat, ha jól emlékszem, de én csak erre a kettőre hajtottam. Egyrészt, mert már annak idején is 20 múltam, másrészt, mert ezt a kettőt tartom olyan igazi Ferrarinak. Az egyik egy 250 GTO, a másik pedig egy F40, a régi és az új kor számomra két meghatározó darabja. Vannak ferraris albumok, meg fanatikusok, akik teleszájjal, vagy félálomba' lenyomnának "ferrariból", de én sosem voltam az. Nekem ezek Autók, formák és technika. Az abszolút forma számomra egyébként a Porsche 911, ha szabad ezt a két külön oldalát egy napon említenem a világnak; a két piros kisautó mégis békésen elvan a polcon. A címről pedig: több sorozatnak nekigyűrkőztem már a blog életében, mégis minden témából lényegében egy maradt. Mondhatod, hogy a kitartás hiányzott, talán igazad is van, részben biztosan, de elnézve ezt a két játékot, meg Isten teremtett világát, már látom, hogy minden egyedi.

Hang 1; Hang 2

feljegyeztem..

..egy (havi életigés) papírra, amit a zsebemben hordok, ami éppen eszembe jut, ahogy járok kelek. Erről is, meg dalokról, ha lesz rá picivel több időm. Egyik ilyen dal, amim majdnem másodsazorra is felírtam: "Küldelek én, megáldalak én"