Fra Benedetto

Áldott. Ezt jelenti a neve. Péntek este 10-kor meglátogatott minket. Úgy jött - úgy jöhetett - hozzánk, mintha haza jött volna. Majdnem úgy, mint amikor én esek be este tízkor, ha későn tudtam csak elindulni Fonyódról. Szerzetes, az új nevét első fogadalom tételekor kapta. Nekem még csak nehezen áll rá a nyelvem, hogy ne Misinek szólítsam, mint az előző 5 évben, de ha egyszer ez a neve... Minket választott, ahelyett, hogy a szobájában pihente volna ki a hosszú út fáradalmait és azt a mély fájdalmat ami néhány napja a szívét nyomja. És a lelkét emeli. Mert ő ilyen. Ebben is a találkozást keresi Istennel. Valahogy fél szavakból is megértjük egymást. Pedig neki is, nekem is akarnunk kell szeretni, elfogadni egymás döntését, útját a keresésben. Volt, hogy éjjel fél kettőig róttuk a köröket Káposztáson és a megnyílt ég alatt beszélgettünk Isten végtelen csodás közelségéről. Most is ennyi idő volt, mire visszaértünk a templomházba, de csak ennyit mondott: megváltoztál, elcsendesedtél. Igen, ha te mondod.