"neked írták"

Ez állt az e-mail fejlécében, amit Kajakos Ati barátom küldött nekem tegnap. Maga a levél pedig egy link egy autós cikkhez. Ati mindíg ilyen távirati stílusban levelezik, még szerencse, hogy időnként összefutunk. Kösz' Ati!

A cikk.

A soproniak tudnak valamit! Nagyon komoly klub élet van a nyugati határszélen. Meg tudás - respect!
Érdemes elolvasni, ha szereted az autót. Én szeretem, bár elég érdekesen alakult az élet ebből a szempontból az utóbbi jó fél évben.
17 éves koromban Alzenauban megvettem életem első VW újságját. Két autóra konkrétan emlékszem belőle, pedig több, mint 10 éve nem fogtam a kezemben. Egy Polo jellegzetes Porsche kupás fényezéssel, ami akkor nagyon menő volt, ill. egy Kawasaki-zöld Jetta US helyzetjelzőkkel a lökhárítójában. Apááám, mekkora volt!
Akkoriban minden menő tuning garázs honlapját megnéztem a neten. Még szó se volt otthoni internetről, Apu gépén nyomtam a munkahelyén suli után egyszer-egyszer, mikor úgy csinált, mintha nem lenne éppen elég dolga. (ezeket a címeket abból az újságból vettem)
Telt múlt az idő, nézegettem a kocsikat, láttam egyet kettőt Ausztriában is és mikor elment előttem egy Golf, vagy egy Bogár, hát az ünnep volt.

Egyszer Öcsémmel ültünk a Hősök tere mellett a buszmegállóban, vártuk a piros 20-ast, mikor elment két Corrado egymás után. Látszott, hogy együtt vannak, kb az egyetlen 2 kocsi volt az országban, amik tényleg meg voltak csinálva rendesen. Napokig a hatása alatt voltam. Nagyon komoly volt, valami sötét metál Merci kék volt az egyik, a másik pedig a fent említett motor-zöld. RS jellel a hátulján. Várjál, keresek róluk képet..

(forrás: rs-tuning.hu)

Több ezer képet mentettem le akkoriban a netről ilyen olyan autókról. Tudtam a menő felnik gyártóit, típusait, méreteit, melyik "gyári" - később kultikussá vált - felninek ki a beszállítója, szóval mindent. Majdnem.

(A Corradokat is készítő cég volt az országban az etalon. Annyira, hogy több autójuk jelent meg német lapokban, amik meg Európában az etalon ebben a műfajban. Sok autójukat láttam később kiállításokon, vagy az utcán. Percekig lehetne sorolni az átalakításokat, mint a lökhárító, tükör, sárvédő ív szélesítés, felni, fényezés, ráadásul mindent úgy, hogy nem bontja meg a gyári összhangot. Aztán egyszer készítettek egy két ajtós Borát. Ilyen autó nincs, ezért a 4 ajtós lépcsőshátú Bora kaszniba bele kellett vágniuk egy 3 ajtós Golf elemeit. Ez óriási munka. Szóval megalkották a nonplusultra kocsijukat. És nekem itt véget ért valami. Ez már nem egy metálkék frankó Corrado, vagy a kaposvári légrugós srác Golfja, hanem egy acél valami, amibe bele sem mernék ülni, mert a kárpit árából is kitelne egy sima autó.)
Hannoverben beszélgettem a lakótársammal, Julival, hogy mi a fontosabb: kocsi, vagy lakás? Szerintem kitalálod, hogy kinek mi volt a véleménye. Nekem azóta volt 3 kocsim, és azt hiszem, ők is a 3. lakásukban laknak, mióta erről beszélgettünk. (tegnap előtt meglátogattam őket, és megismerkedtem a legkisebb családtaggal, Dórikával, aki negyed óra után folyamatosan mondogatta a nevem, főleg, ha labdázni, vagy hintázni szeretett volna :-)
Átugorva a kevésbé fontos részleteket, utoldsó állomás az volt, mikor megkaptam Szüleim autóját, hogy ne a Golffal autópályázzak Fonyódra. Akkor vodás Ati barátom megjegyezte, hogy Jenőőő, hogy van az, hogy te vezetsz Opelt, és Apukád Golfot (egy másikat)?
És igen. Ez van. Mikor arra gondolsz, mennyire jó lenne olykor a Mennyországot élni, akár itt a földön is, egyszerűen nem ragaszkodhatsz olyan dolgokhoz, mint a kocsi. Akkor se, ha néhány éve még hetekig intézted rá a Porsche telefon-felniket. Meg álmaid voltak, meg terveid, meg elképzeléseid. Mostmár másról álmodom.

Az RS-ről meg a VW-ről - a levegősökről nem is beszélve - kicsit később még írok

lekvár

Holnap kezdődik Tahitótfaluban az Eper "lekvár" fesztivál. Eddig a hír.
Megyek a reggeli Budapest utcáin - ma elég korán kezdődött a nap - és az egyik hír a rádióban ez. Mivel a hagyományos Eper fesztivált elöntötte az árvíz, vagyis a falut, ezért most tartanak egy pót fesztivált. Nevettem örömömben, hiszen ez tök jó! Jó oldaláról fogják meg a dolgot.
Fellép többek között Kovács Kati. Eszembe jutott, mikor nyár elején kiderült, hogy az egyik amerikai sláger az ő korábbi dalának egy motívumát dolgozza fel. Add már Uram az esőt. Egy netes cikkben elemezték is a két dalt, én is meghallgattam, de hogy őszinte legyek, nem ismertem fel benne. Amiért mégis érdekes ez, Kovács Kati ezzel a dallal nyerte meg - állítólag, mert én nem láttam.. - az Táncdal fesztivált 1972-ben. Baromi nagy szárazság volt és állítólag utána néhány napig folyamatosan esett az eső.
(otthonról majd belinkelem a videot)

Auto Union

Nagyon jó audis cikk. Kicsit később még írok ide.

közeli

ha csak zenét szeretnél hallgatni, ezt a részt ugord csak át..
Nem először írok Laciról és - gondolom - nem is utoljára. Az egyetlen oka ennek az, hogy valahogy megpróbáljam megérteni/feldolgozni azt a képet, amit MOSTANI élete és a szeretet-kapcsolatunk jelent nekem. Mert elég sokszor beszélek róla úgy, hogy igazából magam sem fogom fel, hogy lehet ennyire egyértelmű, hogy nem szűnt meg létezni.
Hülyeség lesz, bocsánat, de képzelj el egy merülőforralót. Ha bekapcsolod csak úgy és kicsivel később megfogod a fűtőszálat, megégeted a kezed. Ha viszont beleteszed a vízbe, felmelegíti. Ugyanaz a működő valami a helyére kerül. Annyiszor mondják, hogy a Mennyországba tartunk. De mennyiszer félünk az előtte ránk váró dolgoktól. Hát nem az örök élet a merülőforraló igazi helye?! (Csabi és Emánuel, ha ezt olvassátok és úgy gondoljátok, hogy túl nagy hülyeség, írjatok egy e-mailt és szerekeszteni fogom, vagy törlöm az egészet)

A zene: Közeli Helyeken (3:46') link

Döbbenetes a szöveg, a sorok egymás után. 2003-ban Heiligenblutban nyaraltunk. Már rég vacsoráztunk, sötétedéskor Öcsémmel kiültünk a muskátlis erkélyre. Ő dorombon játszott, én meg énekeltem. Ezt a dalt tudtuk, úgy ahogy, nyomtuk hosszú perceken keresztül.
Ősztöl kint tanultam Hannoverben. A koli szobában voltam, valamit csináltam, amikor kaptam tőle 1 sms-t: "A Közeli helyeken megy a rádióban és te jutottál eszembe" Bele lehet könnyezni az ilyenbe sok kilométerre az otthontól. Az akkori telefonomból sose' töröltem ki ezt az üzenetet. Tavaly valamikor tavasszal az esőben mentem dolgozni és egy tégla kerítés mellett sétáltam éppen, mikor eszembe jutott ez a dal. Akkor esett le, hogy elég durván vág a szövege - nekem legalábbis, amiért elnézést kérek! Tegnap hallottam a rádióban.

Laci, most a Közeli helyeken megy a Youtube-on és Te jutottál eszembe. Minek írom le, amikor úgyis látod? Nem tudom.

Jakov, a kutya

... és Nagy Gergely, a zarándok. Ez jut eszembe, és igen, így jut eszembe, mert nem tudom máshogy mondani most. Még bőven Magyarországon ébredt valamelyik reggel, amikor egyszer véletlenül hallottam a Csütörtök reggeli napindítóban, most meg már "csak" angolul levelezik egy olyan címlistára, aminek a tagjai tán sosem találkoznak, csupán ő köt össze minket lélekben. Legszívesebben idemásolnám minden sorát ezeknek a bejelentkezős leveleknek, de úgy érzem, nem szeretné. Maradjon akkor hát meg mindebből a hit, a remény és legfőképp a szeretet :-)

Jakov pedig... ő egy kutya, akit Gergely akkor talált meg, mikor már szegény közel volt a kimúláshoz. Mármint a kutya. Rövid tanakodás után elvitte a zsákja tetején. Elfért, mivel kiskutya volt. Nem sokkal ezután egy család vízzel és pihenővel kínálta. Majd rövidesen kiderült, hogy ők hagytták ott a kiskutyát korábban. Olvasod, visszanézed a szavakat olykor, hogy jól érted-e és azt mondod - én legalábbis - hogy már csak ezért megérte.

De nem csak ezért.

Mert majd' derékig érő vízben indultak Ipolytölgyesről - valamiért.
Számtalan lépést tett meg - Valakiért.
És több, mint 1000km-t gyalogolt, leküzve a félelmeit is, a lábfájásról nem beszélve - Valakivel.

Mert ez a Valaki, mondjuk Isten, de, hogy őszinte legyek, nem tudom, ő hogy szólította; végig ott volt vele. Ez az egy nem kérdés számomra.
Biztosan felteszed a kérdést, miért írok róla, hiszen ez az ő útja volt. Igazából jogos.
Január 1-én elindult egy ennél jóval rövidebb útra, mely meghatározó volt számára és amelyre elvitte sokunk kérését, imáját egy borítékban. Onnantól én együtt zarándokolok vele (ha megengedi ezt most nekem...) Mikor beszélgettünk utána, annyira értettem minden szavát és a tekintetét, mellyel a szavak mögé engedett látni. Igazi öröm volt, mely egy igazi találkozásról szólt.
Várom, hogy mit mond majd, ha hazaér Međugorjéból.

Wonderful Life

Black dala régi kedvencem a rádióból. Amíg meg nem találtam a YouTube-on, azt sem tudtam, hogy ki a szerző. Nem tudtam róla/belőle mást, csak az első sorát, meg a refrént. Huszon pár év alatt már biztosan milliószór - csillió, ahogy a gyerekek mondanák - elénekeltem, dúdolgattam. Sose' érdekelt, mit szólnak a villamoson, vagy az utcán emiatt. Ezért jó a kocsi egyébként, mert ott nem zavarsz senkit :-)
Mikor vasárnap este az 1-es úton - Komárom környékén járhattunk... - konferálta fel Cseke László a Poptarisznyában a Calypso rádió esti kívánságműsorában. Hát akkor elfelejtettem, melyik töri leckét nem néztem át, melyik verset nem tanultam meg és melyik földrajz anyagot nem vágtam be. De jó volt.

Wonderful Life (4:58') link

Nagyon szeretem ezt a számot.

És huszon sok év után keresem és megtalálom (nem egyszerű időnként vágatlan eredeti anyagot találni) hát találok egy másikat is. Egy akusztikus változatot, amit a srác 25 év után énekelt el újra. És mennyi minden benne van ebben a 25 évben. Mennyire jó ez is!

Wonderful Life - live in 2005 (5:54') link

A daru madár

Esküvőn voltunk szombaton. A történet, ami elmesélné, hogyan is kerültünk oda, elég hosszú. Szüleim keresztlánya volt a menyasszony, öcsém építész mestere pedig a vőlegény. Engem meg szeretnek annyira, hogy meghívtak :-)

Nem voltam még olyan esküvőn, ahol 1 mondat lett volna az Evangélium. Mert, persze, hogy nem 1 mondat. Most annyit olvastak fel, de az Örömhív lényegében ennek a szövetségnek a megkötése lett azon a napon.

Béla atya külön szólt az ifjú férjhez. Ma a reggelinél ezt úgy mondtuk, megmondta a frankót. És tényleg; egy tökös útravaló hangzott el, ami elég egy egész életre.

A címadó madár pedig a vendégek nevét viselte a szárnyán. Eszembe jutott egy film, amit régen láttam a tévében. A végén, a stáb lista alatt repült egy ilyan hajtogatott daru madár. Mikor az asztal szomszédom mondta, hogy a japánok készítenek ilyeneket, eszembe jutott, hogy valami köze lehetett a hiroshimai atom támadás áldozataihoz. Nem emlékszem már, csak a madárra a végén.

Találkoztunk, örültünk, osztoztunk a pillanatban, gratuláltunk, koccintottunk, örültünk, vacsoráztunk, táncoltunk (én is?) beszélgettünk és örültünk.

Hazafelé kérdeztem Aput, miért van az, hogy minden (táj)építész hegymászó is?

Ui.: találtam egy linket a madárról. És egy másik egy lányról és a békéről.