szeretetté válás
15 éve
"Lámpád vagyok, ha látsz engem..." (Sillye Jenő Weöres Sándor A teljesség felé c. verse után) 2009 őszén Budapestről Fonyódra költöztem, ott kezdtem dolgozni. Így egy kicsit átalakult a kapcsolattartás is. Gondoltam, így megoszthatom a pillanataimat Veletek. Volt szó arról, mik történnek velem és volt szó Istenről. Arról, hogy mit fedeztem fel a szeretetéből. Megjegyzem: nem vagyok teológus, elnézést! És most újra Budapestről...
Unokaöcsém, Jocó 7 zsák ruhát gyűjtött össze a családban meg kollégáktól és ultimátumot kaptam, hogy na akkor most hozzam el. - mivel olvassa, jelzem, hogy csak viccelek, nem volt ultimátum.
Szeretnék megosztani egy-két gondolatot ezekről az emberekről.
Ő Felső-zsolca plébánosa. Ő biztosította a szállást, vízvétel lehetőséget, péntekre egész jó kapcsolata alakult ki a csapattal.
Marika, a lelkész asszony, mindíg aggódott, hogy kevés esz az ebéd, szeretett volna főzni, egyik
Zolika: legkisebb fiuk, abszolút jó arc, ahogy a nálam 10 évvel fiatalabbak mondani szokták. Fotózott, idomította a kutyát (Bogi külön történet, a tetőről visszaguruló köveket elkapja a szájával, méteresket(!) ugrik a fára felakadt frizbiért), CS-zik (Counter Strike) és mindeközben lelkésznek készül, ha jól értettem.
Gyuszi bá' országos figura, a szó legnemesebb értelmében. Egyedül ebontott volna egy egész utcát, ha nem lettek volna ott a többiek. Belvárosi karitász vezető. Ő vezette a nagycsaládos csapatot.
Péter: csendes ember. Ez jut eszembe róla. De amikor mondott valamit, az nagyon értékes volt. Hiányolom magamból ezt a tulajdonságot. Ő vezette a másik autót. 
Ő Márk. 11 éves korában kapta apukájától a traktort, amivel mi is dolgoztunk. Igaziból az övé. Ez nagyon komoly, nem?! Mikor apukája, a kertésznadrágos Laci (ld. albumban; 6. oldal lent, középen) elment, mert hívták, hogy leheljen lelket egy lerobbant bálázó gépbe, Márktól kaptunk engedélyt, hogy Lócival kezeljük a gépet.
Omshalanti Marika, akivel spontán találkoztunk csütörtök este és aki iskolákat épít az indiaai mélszegénységben. Respect!
A pillanatokat Kovács Lóránt fotózta