még meg sem száradt

... a tinta a papíron, amikor átnéztem Héjj kolléga blogjára és mi az első, amit meglátok??
- ?
- De igen..

a blogbejegyzés

a technika

Időnként meglepő fordulatokat hoz az élet.. és én meg is lepődöm :)

Kutatás

Kezdődjön akkor hát!

Bár, mire ezeket az első sorokat leírom, már túl vagyok egy beszélgetésen, ami fontosabb nekem mindannál, amik idekerülnek a blogra. Bármi legyen is az.

Elég rendhagyó lesz ez a kis tudománytalan kísérlet, hiszen eleve nem megismételhető (reprodukálható), én vezetem és én vagyok az alanya is.

A kutatás tárgya egy doboz LEGO. Célja pedig tisztázni, mit is szeretnék felnőttként kezdeni ezzel az egésszel, amit tekinthetünk akár jelenségnek is, valamint felszínre hozni bennem a mélyen húzódó kötődést, a játékhoz fűződő rajongást.

Közvetve pedig kikristályosítani, mit jelent a földi dolgokhoz való ragaszkodás a Mennyországba vágyódás útján. Istenhez tartani, közben gyermeknek maradni; merni, annak maradni.

A történet tegnap került konkrét mederbe, csak marha álmos voltam írni róla és kezd ez a hejzet lenni ma is. De ez jó is így.

Íme a kép a dobozról:

Ma este rájöttem, hogy nagyon messze visz ez a történet, meg szerteágaznak a szálai, de talán érdemes lesz a végére járni.

Nagyjából a következő témákat terveztem:

- Háttér történet, ami nekem is csak mostanában állt össze, ill. a jelen
- Milyen kép él bennem a Mennyországról, ahová vágyom
- A "szakirodalom", valamint fórumok
- Milyen érvek szól(hat)nak mellette, illetve ellene (mármint a felnőttként LEGOzás)

Meglátjuk.

ilyen is van

Időnként eltelsz dolgokkal. A benzin áremeléssel, az esős idővel, vagy éppen a kánikulával, vagy egyszerűen azzal, hogy mennyire jó ember próbálsz lenni.
Ha állsz a pirosnál és odajön egy újságos ember, hamar megideologizálod, miért nem adsz neki egy százast.
(esett már szó a nyolcszáz fokban italra pénzt kérő emberről, meg az Erzsébet híd alatt újságot áruló nem túl szép arcú, de mennyei mosolyú néniről)
... de mennyire meg tudom magyarázni, hogy most éppen nem segítek. Pedig Chiara Lubich meg maga Jézus is erre hív meg. Az adott Pillanatra.

Erre megáll mellettem egy kocsi a Móriczon és a sofőr ad egy százast a bácsinak, beszélget vele, mosolyog rá és miután elköszöntek, derűs, mosolygós arccal fordult előre. Ez hatalmas! Igazi.

Jó lecke.

Kellene írnom

Egyrészt Kárpátaljáról, mert ott jártunk a hétvégén.
Másrészt annyi minden másról. De most nem megy.
Bocs' Jocó..

Meg dolgozni is kéne.

Nyár

Ma van állítólag a nyár első napja.
És ez a zenének is nagy nap!!

Program itt

Ez tök jó

A mai google logo magyar vonatkozású.

Egy iskolásoknak kiírt pályázat nyertesének rajza.

Respect

A mai nagyon igenigen!

no komment

Nem nagyon vannak kommentek itten.
Kezd hasonlítani a bejegyzés egy kretén rádiós műsorára, aki Csiszár előtt szokta nyomni esténként és állandóan panaszkodik, hogy senki se' telefonál be a műsorba.

Hát, nem csodálom..

kor

Tegnap munka után meglátogattam anyukám nagy-nagynénjét, aki már elég közel van a százhoz, ami még gombócból is sok. Múlt héten kórházban volt. Egyébként azt mondta, hogy jó ellátást kapott. Én nem voltam mostanában kórházban hál' Istennek, csak látogatni, de ilyet még nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá.

Szóval, elszavalt egy verset, amit kb. 90 évvel ezelőtt tanult, "amikor a szentesi liget még csak 100 éves volt.." én meg leírtam. Utánanézek majd itt a neten, hogy ki írta és remélem, publikálhatom is majd.

Almafröccs

Szombaton meg vasárnap ittam almalét buborékos ásványvíttel. Tőlünk arrafelé, amerre lemegy a Nap, sokan szeretik így, azt mondják, nekik az almalé önmagában túl édes.
Egyik családtagunk, akit nem nevesítek, mert nem kérdeztem, hogy szabad-e, de többször megkínált már a söréből, ill. tavaly nyáron a kisbuszos kaland végén hazahozott autóval, most pedig részleges szalagszakadása van, ezért sokszor gondolok Rá, szóval ő is így szereti.


Egészségedre! és...

Jobbulást!

Michelisz és Csiszár

Hatalmas, amit ez a két ember tegnap este művelt.
Pedig semmi különöset nem csináltak (akkor éppen), csak beszélgettek..

Norbi olyat alakított a Hungaroringen, amire egyenként is felemelték a fejüket nagy emberek, de a hatás összességében már lehengerlő volt. A BMW gyári sport igazgatójától kezdve, a WTCC szervezőin át mindenkit lenyűgözött az, amit vasárnap Magyarország autó sportot szerető polgárai a hazájukért, egymásért, Norbiért műveltek.

Norbi az első futamon 2. lett, a második futam alatt elszenvedett ütközés után pedig a csapat pillanatok alatt kanalazta össze a kocsit, így Norbi - többek között - még egy leggyorsabb kört is futhatott.
Tegnap a rádióban így fogalmazott: "tűzbe mennék a csapatomért és megmutatták, hogy ők is értem" (nem szó szerinti idézet, de ezek a szavak hangzottak el).

Csiszár Jenő pedig beszélget az emberekkel. Az érdekli, hogy milyen jó dolgok történtek veled aznap. Milyen jó dolgok. Ma, egy kereskedelmi adón. Jó dolgok ezek.

Utoljára erről a filmről

Pénteken volt a vetítés. Már, ha érdekel. Mert itt a cégnél pl. nem érdekelt senkit, pedig az elmúlt hetekben eléggé észrevehető volt, hogy nem csak a munkára koncentráltam ezerrel.

Szóval elkészült a film, a maga technikai gyengeségeivel és Isten-adta pillanataival, képeivel, hangulatával. Csütörtökön megnéztük a stábbal, pénteken pedig a meghívottakkal együtt.
Érdekes, hogy csütörtökön megkönnyebbültem, és pénteken megint.

Lezárult egy időszak a film szempontjából, egy nehéz, de szép 3 hónap, de minden kincsét továbbvisszük. Én pl. egy pólót, amit a gyerekektől kaptam, rajta egy fotóval, ami egyébként ugynott készült, ahol felvettük a werk filmet.

A kisbusz

December 5-én jöttünk haza az adventi lelkigyakorlatunkról, a kisbusz akkor ment utoljára. Kapott egy defektet, emiatt nem nagyon ugráltam vele, mert kicsit macerás a kerékcseréje. Ma beindítottam és másodikra be is indult. Az ő korában ez több, mint remek!

Újra barátkozom az eladás gondolatával. Dehát így nehéz..

Vetítés

Elkészült a film. Csütörtökön megnéztük a szereplőkkel, pénteken este pedig a meghívottakkal, érdeklődőkkel.

Számomra különleges volt a készület nagyon sok pillanata, sok próbatétellel, nehézséggel és egyben örömmel is. Mindezek a vetítésen és után könnyekben és nevetésben szakadtak fel mindannyiunkból.

Egy gondolat a rábízásról. A gyerekek az utolsó előtti napig nem látták a vágott anyagot. A nyersanyagot is csak részben, azt is hang nélkül. Mégis úgy voltak vele, hogy én biztos megcsinálom és elkészül időben. Én pedig úgy voltam vele, hogy kértem az Istent, segítsen. Voltak nehéz esték, amikor már nemigen volt erőm folytatni, és akkor valahogy mégis lett.

Súlyos rábízások ezek. Mély bizalom.