még meg sem száradt

... a tinta a papíron, amikor átnéztem Héjj kolléga blogjára és mi az első, amit meglátok??
- ?
- De igen..

a blogbejegyzés

a technika

Időnként meglepő fordulatokat hoz az élet.. és én meg is lepődöm :)

Kutatás

Kezdődjön akkor hát!

Bár, mire ezeket az első sorokat leírom, már túl vagyok egy beszélgetésen, ami fontosabb nekem mindannál, amik idekerülnek a blogra. Bármi legyen is az.

Elég rendhagyó lesz ez a kis tudománytalan kísérlet, hiszen eleve nem megismételhető (reprodukálható), én vezetem és én vagyok az alanya is.

A kutatás tárgya egy doboz LEGO. Célja pedig tisztázni, mit is szeretnék felnőttként kezdeni ezzel az egésszel, amit tekinthetünk akár jelenségnek is, valamint felszínre hozni bennem a mélyen húzódó kötődést, a játékhoz fűződő rajongást.

Közvetve pedig kikristályosítani, mit jelent a földi dolgokhoz való ragaszkodás a Mennyországba vágyódás útján. Istenhez tartani, közben gyermeknek maradni; merni, annak maradni.

A történet tegnap került konkrét mederbe, csak marha álmos voltam írni róla és kezd ez a hejzet lenni ma is. De ez jó is így.

Íme a kép a dobozról:

Ma este rájöttem, hogy nagyon messze visz ez a történet, meg szerteágaznak a szálai, de talán érdemes lesz a végére járni.

Nagyjából a következő témákat terveztem:

- Háttér történet, ami nekem is csak mostanában állt össze, ill. a jelen
- Milyen kép él bennem a Mennyországról, ahová vágyom
- A "szakirodalom", valamint fórumok
- Milyen érvek szól(hat)nak mellette, illetve ellene (mármint a felnőttként LEGOzás)

Meglátjuk.

ilyen is van

Időnként eltelsz dolgokkal. A benzin áremeléssel, az esős idővel, vagy éppen a kánikulával, vagy egyszerűen azzal, hogy mennyire jó ember próbálsz lenni.
Ha állsz a pirosnál és odajön egy újságos ember, hamar megideologizálod, miért nem adsz neki egy százast.
(esett már szó a nyolcszáz fokban italra pénzt kérő emberről, meg az Erzsébet híd alatt újságot áruló nem túl szép arcú, de mennyei mosolyú néniről)
... de mennyire meg tudom magyarázni, hogy most éppen nem segítek. Pedig Chiara Lubich meg maga Jézus is erre hív meg. Az adott Pillanatra.

Erre megáll mellettem egy kocsi a Móriczon és a sofőr ad egy százast a bácsinak, beszélget vele, mosolyog rá és miután elköszöntek, derűs, mosolygós arccal fordult előre. Ez hatalmas! Igazi.

Jó lecke.

Kellene írnom

Egyrészt Kárpátaljáról, mert ott jártunk a hétvégén.
Másrészt annyi minden másról. De most nem megy.
Bocs' Jocó..

Meg dolgozni is kéne.

Nyár

Ma van állítólag a nyár első napja.
És ez a zenének is nagy nap!!

Program itt

Ez tök jó

A mai google logo magyar vonatkozású.

Egy iskolásoknak kiírt pályázat nyertesének rajza.

Respect

A mai nagyon igenigen!