'szájem'

Így mondják itt a kiállítást. Ezt egy tök jó fej idősödő taxi sofőrtől tanultam egy órával ezelőtt. Az, hogy miért taxival jöttünk ma reggel, kicsit összetett, most nem részletezem. Huhh, ugorjunk vissza a tegnap estére. Hajnal egykor feladtam a harcot és úgy éreztem, jobb, ha visszamegyek a szállásra és nem folytatom a portyát az amúgy hamar összeszokott magyar delegációval (elhúzódott a vacsora és nem akartam belemenni egy ivós éjszakába. Egyébként kezdenek így elfogadni..). A főnököm adott pénzt taxira és innen lesz érdekes a történet. Gondolkoztunk, adjon-e egy ötszázast, vagy azt a 3 százast inkább, ami nála volt. Mondom, elég a 300. Taxis gyerek, fiatal, angolul annyit beszéltünk, hogy én is szeretem a VW-t, meg hogy higgyem el, jobb lesz nekem másfele menni, mint ahol még eltályékozódtam volna. Lényeg, hogy nem indított órát, fogalmam se volt, hogy ha kevés lesz a pénz, élve szállok-e ki a kocsiból.. Most ez sima, de hajnal egykor?! Mondja: 500. Mondom, nem indítottál órát barátom - így magyarul - és amúgy is csak 300 van nálam. bla bla, oké, jó lesz. Az öreg ma reggel 220-at kért másfélszer annyi útért. Nem mondom a jelzőt, amivel a főnök illette az összeget, de lényeg, hogy elég kevés. kb. 4 euró.
Van még egy pár szó, amit beleírtam a telefonomba, később megosztom azokat is. Egyébként Bulgáriában valahogy nem adódott, de itt ilyenek az emberek.

Ma szerepeltem a macedón TV-ben

El tudod képzelni, hogy szól a barátunk, itt a TV, kéne valamit mondani a cégről, röviden, tömören. Az elsővel semmi gond, na de a második..
Leírtam egy papírra három összetett mondatot, vettem egy mély levegőt, mire észbekaptam, már a riporter előtt ültem és mondtam is. Érdekes volt mindenesetre.
Sokat tárgyalunk, kell az angol, de tudod, más az, amikor köhögsz, hümmögsz és kijavíthatod a hibát, meg más, amikor forog a kamera és úgy nyomod. Sokszor kérem az Istent, hogy ha itt jár Skopjéban, lessen meg és segítsen. Hihetetlen bizonyosság, hogy megteszi. Sőt: túlszárnyalja az elképzeléseimet és a felajánlásokból, igenekből határokat átívelő kegyelmeket fakaszt. Köszönöm, hálás vagyok, hálát adok!

T'ga za jug

Sorrow for South. A bor neve, amit este ittunk. Akikkel együtt állítunk ki itt Skopjéban, az igazgató és a fia, meghívtak vacsorázni egy tradícionális macedón étterembe. Komolyan, a macedón konyha nagyon finom! Állítólag a legfinomabb - és eközben nem a legdrágább - macedón bor. Elmesélték a történetét. A lényeg, hogy azt a keserűséget fejezi ki, hogy a macedón férfiaknak nyugatra kell menniük a megélhetésért, hátrahagyva a családjukat.
A sráccal sokat beszélgettünk napközben is, meg a vacsoránál is, szereti az autókat, a világítást, színkeverést, és közben laza, tök közvetlen. Jól együtt dolgoztunk már a stand állításánál is és azóta is, közös tárgyalásokon, ilyesmin.

Hétfő

Aludtam 4 órát, mint a villám, felkeltem 3 körül, reggeliztem. A pirkadat már az autópályán ért minket. A kakas kukorékolást nem hallottam a menetszéltől. Utánfutóval vittük a cuccunkat, ez azért érdekes, mert vámköteles áruról van szó. A nap sok tapasztalata, élménye származik ebből. Két határon kellett átkelnünk, a Magyar-Szerb, ill. a Szerb-Macedón határon. Volt szállítólevelünk, a magyar vámosok ez alapján állították ki a papírokat. Mivel egyikünknek sem volt fogalma, hogy kell ezt csinálni, Röszkénél lazán beálltunk a kamion terminálba. A főnököm 100 kilós, kajakozik, de megszólalt, hogy "engedjetek, én kicsi vagyok" és beálltunk két akkora kamion közé, hogy na. Mentem az épületbe sorbaállni a papírért. Őszintén, ettől féltem a legjobban, egy halom kamionos, ahogy elképzeled. De nem. Normálisak, tényleg. Hallod a történeteket, kivárják a sorukat. Mindegyik végigmért, látták, hogy szállítmányozásban hatalmas rutinom van. Bármelyik elém állhatott volna, de nem tették. Mikor végeztünk és mindenki szép sorban ment a kocsijához, még intettünk is egymásnak. Na az, amikor egy szakállas piedóne a panel második emeletéről leinteget neked, az libabőröztető érzés. Két órával azelőtt látott először. Nem részletezem, a macedón határon a vám parancsnok intézte a papírunkat, mert valami nem úgy volt, ahogy általában kéne és egy kollégájával németangolkézzellábbal beszéltük meg, hogy s mint mehetünk tovább kis karavánunkkal. Hatra értünk Skopjéba, nekiálltunk a standnak, 10re végeztünk is. Ja, a csarnok 8kor zárt volna. Valahonnan ismerős..
Fél tizenkettőkor vacsoráztunk, a fejem majdnem beleesett a tányérba. Jó volt végre nyugovóra térni a szállodában, miután félálomban még az utánfutóval forgolódtunk mindketten, hogy biztos helyet keressünk neki.

Ami megmaradt, a mindenhol segítőkész vámosok és az, hogy éreztem az ima erejét konkrétan az adott pillanatokban.

Biztosan vannak csodák

Biztosan vannak, mert velem ma történt!

Jaj, a sütemény

Láttatok már repülő süteményt? Nem a máktortára gondolok.. Még én se láttam, de hallottam róla, elmesélem. Jöttem a Könyves Kálmán körúton, előttem egy kocsi hirtelen elég nagyot fékezett, éppen hogy egy centire álltam meg mögötte. ilyenkor az ember autómatikusan hátra is néz. Hát látom, ahogy a bácsi mellett ülő néni a tenyerébe temeti az arcát. Úristen, csak nincs valami baj?? Kiszálltam, odamentem megkérdezni, mi baj? Hát velük semmi, csak előreborult a sütis tálca. Bocsánatot kértem. Nem tudtak haragudni, annyira meglepődtek. Következő lámpánál beadtak egy tollat meg egy kis papírcetlit a nyitott ablakon. Autómatikusan utánuk szóltam, hogy vigyázzatok magatokra itt a kocsik között, meg MELLÉNY! Ahogy szoktam, mert rossz nézni, ahogy csalinkáznak. Kiderült, hogy süket némák. Ez az én formám..

Biztosítós reklám

Előző előtti bejegyzésben említettem, hogy láttam egy reklámot, ami nem tetszett. Van egy abszolút debil (minimum teljesen nem odaillő, könnyed) zene, emberek dolgozós ruhában sziklát másznak, és jólfésült biztosító tanácsadók tartják a lábukat és mutatják a következő lépést. eddig is tudtam, hogy a biztosítók gyakran tévesztik össze magukat Istennel. Ő nem tudom, mit szól ehhez, de én nem örülök. És nem azért, ami tavaly nyáron történt. Nem! Júliusban fent voltunk a Gross Glockner valamelyik szomszédján Öcsémmel. (Órákon keresztül memorizáltam a nevét, hogy tudjak mit mondani a helikopternek, ha gáz van - ez nem vicc!) Talán Gross Venediger Kopf, de nem biztos. jav.: Fuscherlkarkopf - a szerk. Annyi, hogy 1000m szintemelkedés, ami önmagában nem sok egy napra, de úgy mállott a szikla, mint a homok. Nem mertem a déli oldalon visszamenni, ezért az északi falon ereszkedtünk, ahol mászni kellett. Érdekes, hogy nem hallottunk debil zenét, ellenben dörgést meg vihar hangját igen és egy biztosítási ügynök nem volt a közelben, viszont Isten igen! Kétszer álltunk meg imádkozni, amikor tényleg mindent rábíztam a Jóistenre, lévén más választásom nem volt. Útközben sokszor Laci mondta, vgy mutatta, hová tegyem a lábam, hová lépjek, mit fogjak. Hozzáteszem: térképen jelölt túrista út volt a déli oldali, mégis a körülmények miatt elég durva. Fönt meg ugye nem maradhattunk. Várt a vacsora: rántott szelet, sült krumpli. Istenem, de messze volt akkor a kaja, Isten viszont közel.
Ennyit a reklámokról.