Boldog

II. János Pált ma boldoggá avatták. Ebből az alkalomból találkoztunk tegnap a templomban és imádkoztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, vele kapcsolatos élményeinket osztottuk meg egymással. Szép volt! De talán nem lett volna érdemes, ha csak emlékezünk rá. Ha nem lenne valóságosan köztünk.Emlékszem, amikor Rómában a sírja elé térdeltem. Rövid ideig csupán, hiszen sokan voltunk. Úgy éreztem, hogy valóban él, nem pusztán egy halott ember sírja ez.

Vetítik a TVben a róla szóló filmet (Karol - Az ember, aki pápa lett, valamint A pápa, aki ember maradt; Karol Wojtyla életét mutatja be). Különös konkrétsággal, történelmi hűséggel mutatják be életét. Meghívás ez számomra szeretni és valóban a Jóisten végtelen gondviselő szeretetére bízni magam és így szeretni Jézusból, az Ő erejéből, általa. Hiszen komoly erők fogtak össze ellene és próbálták eltántorítani a Szeretet útjáról. Mögötte viszont egyetlen Erő állt, ez pedig végtelen. Ő tudta ezt és bölcs bizonyossággal hagyatkozott rá, egy pillanatra sem tétlenkedve.

Számomra élő, mától Boldogként tiszteljük, akit a nép már halála napján szentté avatott. Tudom, hogy Ő egész életében boldog volt. És boldog ma is.

A videot nem tudom beágyazni, de nem baj, kérlek, nézd meg, ha van rá 8 perced :)