Minden fehér

Fehérbe öltöztek a fák,
fehér lett a város.
Szálló tollpihék,
Szép tiszta vánkos.

Gondviselő kezed mindent
fehérre festett;
Adtál a lelkemnek kabátként
egy nem fehér testet.

Nézem a fákat, nézem a várost.
Feje alá gyűrte a vánkost.
Lehetek én is fehér? - kérdem..
Hozzád hajolok és meghajtom a térdem.