2011. március 23., szerda

Gondviselés

Ma rájöttem, hogy a Jóisten mennyire szereti a lomisokat.
Ott a mi környékünkön most van lomtalanítás és emberek a kocsijukban alszanak napok óta, aminek neki vannak támasztva a szerzett kincsek. Gázfőző a műszerfalon, talp az ablakban, kilógva a takaró alól. Volt olyan év, amikor Marika, a karitászosunk mesélte, hogy napokig alig evett némelyikük, most láttam az egyik ember kezében egy párizsis kenyeret.

És azóta nem esik az eső, amióta ez a kocsi az utcánkba költözött.

1 megjegyzés:

  1. Most káp2-re járok minden nap és tegnap reggel kiszúrtam egy gitárt(lepukkant volt, de azért gitár!!!) az egyik lomkupac tetején. Egész nap a hangszer, ill. a fadarabból készíthető hangszer járt a fejemben és el is határoztam, hogy ha visszafelé is ott lesz, akkor hazaviszem :)
    Izgatottan igyekeztem, de csalódottan álltam meg a kupacnál, mert nem láttam az áhított hangszert. Épp lomisok pakolásztak...és nagyon mélyen belém hasított, hogy Bennük is ott van Jézus és lépnem kell feléjük! Tehát, összeszedtem minden bátorságom és gitárkeresés ürügyén odamentem hozzájuk. Nagyon kedvesek voltak! Rögtön elkezdték keresni és közben beszélgettünk picit. A kupac teljes átkutatása után, csalódottan, de nagyon őszintén mondták egyhangúan, hogy "Olyan szívesen odaadtuk volna önnek, Kishölgy" :)
    Csak úgy eszembe jutott...zsu

    ui. Ildinek ajánlva;)

    VálaszTörlés