Kokárda 1 euróért

A Keleti mellett van egy hamburgeres (van több is egyébként), ahol el van kerítve az út a metró építkezés miatt. Nem egy felemelő élmény arra sétálni, különösen nem este, de most nem is ez a lényeg. Az árkádos tető alatt kuporgott egy néni, aki kokárdákat árult. Elmentem mellette, mert arra vitt az utam. Megláttam a kokárdákat és átfutott a gondolat, hogy nekem so'sincs meg a tavalyi. Anyukámék kaptak egyet a héten a lidiben a vásárláskor, de 32 évesen nagyon ciki elkérni, úgy éreztem. Visszafordultam és megkérdeztem a nénit, mennyibe kerülnek, kétféle méretben volt. Mondtam neki, hogy nekem csak 1 euróm van, mert tényleg nem volt nálam fémpénz. Nem örült annyira, de elfogadta. Mikor megkérdeztem, hogy ő készítette-e ezeket, mondta, hogy igen és rám nézett. Szép, mély és békés tekintete volt ennek a néninek, olyan, amilyenre nem számítottam volna.