Keresztút - Sillye Jenő 35. Jubileumi zenés imádsága

Mivel sokan közületek Sillye Jenő nevére, koncertjeire keresve juttok erre az oldalra, örömmel adok hírt itt is erről az eseményről.
Alábbiakban Sillye Jenő személyes sorait idézem meghívásként:


35 éve született meg a Keresztút 14 állomására írt imádság. Egyszerre lelkiismeret vizsgálat és hitvallás. Az evangéliumi üzenet, Jézus meghívása így szól: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem!" Kortól, korszaktól független ez az üzenet! Más volt persze a '70-es évek Egyház-ellenes légkörében tanulságot tenni zenei szolgálatunkkal és más napjainkban, amikor súlyos erkölcsi, gazdasági válság sújtja nemzetünket.Hiszem és remélem, hogy azok a testvéreink, akik meghallgatják, átimádkozzák velünk ezt a Keresztutat, megerősödnek szívükben, lelkükben!A zenei hangzás most egészen különleges lesz, hiszen egy nagy szimfonikus zenekarral bővült a hangszerelés!Szeretettel várjuk testvéreinket!Sillye Jenő
Március 30. 20:00 Káposztásmegyeri Szentháromság Templom (Bp. IV.ker, Nádasdy Kálmán u. 2.)Április 1. 16:00 Dunabogdányi Rk. Templom (Plébánia u. 17.)

Kokárda 1 euróért

A Keleti mellett van egy hamburgeres (van több is egyébként), ahol el van kerítve az út a metró építkezés miatt. Nem egy felemelő élmény arra sétálni, különösen nem este, de most nem is ez a lényeg. Az árkádos tető alatt kuporgott egy néni, aki kokárdákat árult. Elmentem mellette, mert arra vitt az utam. Megláttam a kokárdákat és átfutott a gondolat, hogy nekem so'sincs meg a tavalyi. Anyukámék kaptak egyet a héten a lidiben a vásárláskor, de 32 évesen nagyon ciki elkérni, úgy éreztem. Visszafordultam és megkérdeztem a nénit, mennyibe kerülnek, kétféle méretben volt. Mondtam neki, hogy nekem csak 1 euróm van, mert tényleg nem volt nálam fémpénz. Nem örült annyira, de elfogadta. Mikor megkérdeztem, hogy ő készítette-e ezeket, mondta, hogy igen és rám nézett. Szép, mély és békés tekintete volt ennek a néninek, olyan, amilyenre nem számítottam volna.

Futottunk

A barátaim futottak tegnap este. Én is szoktam futni. A busz után, olykor az álmaimat kergetem, de ők tényleg. Szerdánként. Nekem elmaradt a hittan, szóval ráértem, kérdezték, megyek-e. Jó volt. Furcsa is volt, mennyire péntek érzésem volt. Felébredtünk, reggeliztünk. Jó jóba' lenni jó vendéglátókkal, Ati és Gyuri is ilyenek. Jó lenne egyszer viszonozni is. Köszönöm!

az autózás

Megjelent egy hír egy tanulmányautóról és benne a szerző az autózás vélt jövőjét vetíti elénk. Simán végigolvastam minden érzelmi felhang nélkül egészen az utolsó mondatig.
"úgy néz ki, el kell fogadnunk, hogy a hagyományos értelemben vett autóvezetés, és annak élvezhetősége az autógyártók egy jelentős része számára nem része a jövőképnek"
Ezen elgondolkoztam. Mit jelent a hagyományos értelemben vett autózás. Számomra az, amikor 2004ben 5000Ftért tankoltam a Golfba és mentem vele, amíg volt benne benzin. De mit jelent a hagyományos? Azt, amikor bőrsisakos hősök hajtották az életveszélyes gépeket az életveszélyes versenypályákon, vagy amikor kiabáló ember szaladt az autómobil előtt, hogy az nehogy elüsse a járókelőket?
Leszedettem a Golfról az oldalkipufogót, mert nem ment át vele a vizsgán. Számomra ezzel véget ért a klasszikus értelemben vett autózás. Ezek után annyit fog jelenteni, hogy eljutni A pontból B pontba. Ahhoz pedig nem kell 1000 lóerő. És remélem, túl sok benzin se, mert sokba kerül.

szevasz tavasz

Van még valaki, aki olvassa a blogot?
Akkor megosztom veled, hogy nagyon örültem ma a Tavasznak!!
Ma volt először, hogy úgy éreztem, nem sok van már a télből.
Vivaldi is érezhetett valami hasonlót annak idején.

Azt mondják, még hűvös lesz, de a tavasz már bontogatja szárnyait.